2011. július 25., hétfő

Visszatérés




Az ok amiért hosszú ideig nem írtam a blogra semmit, az egy igen kellemes próbanap volt egy étteremben. Ennek már jó ideje ugyan, de megtette kellő hatását - korábbi vendéglátós tapasztalataimról nem is beszélve - és kiábrándított az egész vendéglátásból, ezért elment az ihlet ideiglenesen. Most viszont úgy gondolom, hogy a jelen helyzetben pontosan arra kell ösztönöznöm az embereket, hogy igenis maguknak főzzenek és ne a szenny ételeket vegyék meg, rengeteg minden van amit vígan eszegetünk miközben sejtelmünk sincs, hogy éppen mi is van abban a termékben.. ez igaz a főtt ételekre is amiket munkahelyen vagy egyéb helyeken megeszünk.

A nagyvilág úgy híreszteli a szakács mesterséget, mint egy nagyon jól jövedelmező, piacképes szakmát mellyel bárhol és bármikor el lehet helyezkedni, ez így is van, külföldön, de vannak akik nem szeretnének külföldre menni. A szakma árnyoldalait is gyakran elfelejtik megemlíteni, az éjszakába nyúló munkaidőt és a rengeteg munkáltatót aki nem hajlandó bejelenteni, kifizetni, valamint a sok helyen uralkodó szörnyű körülményeket. Számomra a legnagyobb probléma mégis az, amilyen minőséget elvárnak, sok helyen ehetetlen szutykot kell főzni elvárás alapon, minősíthetetlen alapanyagokból, mert a vezetőség szerint az jó és csak arra futja, na meg valamit azért zsebre is kéne tenni. Gondolok itt például egy csokimártásra, nekem a csokimártásról a magas kakaótartalmú csokoládétáblák, a tejszín/vaj, ragadós nádcukor, esetleg pár csepp jó minőségű alkohol jut eszembe, de ha te ezen alapanyagok bármelyikét fel szeretnéd használni hozzá egy konyhán ki fognak röhögni, és közlik, hogy a csokimártás az kakaóporból, vízből és cukorból áll. Valamint egy olyan ételbe is nevetséges a sajtot feltételezni, aminek benne van a nevében, hogy sajtos. Láttam már egy két dolgot, igen elnyerte például a tetszésemet a burgonyafélék egyes konyhákon: fagyasztott cucc érkezik hatalmas zacskóban, amiben elvileg hámozott/darabolt burgonya van, látszólag az is, de amint kibontod a zacskót megcsap egy igen érdekes áporodott szag, tapintásra pedig egy aszott, nyálkás valamit érzel ami túlzottan is puha, a színe a sárgától kezdve egészen a feketéig terjed, van benne minden ami szem-szájnak ingere. Ez a burgonya és minden burgonyás ételbe ez megy természetesen. De 5 csillagos szállodákban sem vetik meg például a tojáslét, jól hangzik nem? A romlandóság sem sokat számít, hiszen a hűtő pontosan arra való, hogy felsorakoztassuk benne a meleg, esetenként forró, lefedett ételek tömkelegét.. amik bizony jók lesznek még másnapra. Sajnos a szakácsnak rengeteg helyen nem az a dolga, hogy finom és ízletes ételeket főzzön, amit ő maga is elfogyasztana, ezért én nem kérek belőle, köszönöm szépen, épp pályát módosítok.

Összességében a szakács mesterség nem az alkotásról szól a legjobb, jobb éttermeket és azon tulajdonosokat kivéve akik szerény kis konyhájukból is megpróbálnak mindent kihozni minőségileg. Természetesen vannak ilyen helyek, de itt más problémák kerülnek elő, vagy elő sem kerülnek ezek a helyek, a másik oldal sokkal nagyobb arányban van és aki ezekben szerzi tapasztalatait előbb utóbb kiábrándul, vagy bekebelezi a rendszer. Szerencsére az emberek egy része viszont igényli a jót, és egyre több a nagyon jó blog, ahol szakácsokat megszégyenítő módon főznek háziasszonyok, bár a szakácsok általában szidják természetesen a háziasszonyokat, szomorú lenne látni hány "képzett" maradna alul egy ilyen összehasonlításban. Én is átálltam a "sötét" oldalra, és a bloggerek táborát erősítem a továbbiakban, na de jöjjenek inkább a receptek.


3 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nagyon aranyosak a ciccek :)

    VálaszTörlés
  2. "... bár a szakácsok általában szidják természetesen a háziasszonyokat, szomorú lenne látni hány "képzett" maradna alul egy ilyen összehasonlításban." Erre volt példa, nemrég mesélte nekem valaki, hogy egy versenyen egy háziasszony leseperte a profikat.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos ez egyáltalán nem meglepő, a legtöbb szakácsnak csak az egója nagy, nem a tudása, de valamiért nagyon nagynak érzik magukat attól, hogy nekik papírjuk van a főzésről, persze tisztelet a kivételnek. Pedig nem egy papír tesz valakit tehetségessé a főzésben, hanem maga a főzés szeretete, ezt se az iskolában tanítják.

    VálaszTörlés